Utolsó frissítés: 2026. július · Szerző: a Dermfix fototerápiás csapata
Rövid válasz: A 600–700 nm-es tartományba eső vörös fényt a bőr felszínéhez közel abszorbeálják, míg a 780–950 nm-es tartományba eső közeli infravörös fény mélyebbre hatol a szövetekbe, eljutva az izmokig és az ízületek mélyéig. Ez a felosztás nem csupán marketingfogás – abból fakad, hogy ezek a hullámhosszak mennyire eltérően szóródnak és szívódnak fel az élő szövetekben, és ez az oka annak is, hogy a legtöbb panel úgy van kialakítva, hogy mindkét sávot lefedje, ahelyett, hogy egyetlen hullámhosszon működne.
Mi az a vörös fény (600–700 nm)?
A vörös fény a spektrum látható tartományába esik. Michael R. Hamblin, a Harvard Orvostudományi Egyetem Wellman Fotomedicinális Központjának munkatársa által írt, széles körben hivatkozott, az alacsony intenzitású fényterápiáról (LLLT) szóló áttekintő tanulmány szerint a 600–700 nm-es tartományba eső hullámhosszokat általában a felületi szövetek kezelésére választják, pontosan azért, mert ezek nem jutnak olyan messzire, mielőtt elnyelődnének vagy szétszóródnának.
Az, hogy a fény egyáltalán így viselkedik, a szöveti optikára vezethető vissza. A hemoglobin és a melanin – a bőr fő fényelnyelő molekulái – erőteljesen elnyelik a 600 nm-nél rövidebb hullámhosszokat, míg a víz csak nagyjából 1150 nm felett kezd el jelentősen elnyelni a fényt. E két pont között helyezkedik el az, amit Hamblin áttekintése a szövet „optikai ablakának” nevez: az a sáv, ahol a vörös és a közeli infravörös fény a leghatékonyabban hatol át, ahelyett, hogy azonnal elnyelődne vagy szétszóródna.
Mi az a közeli infravörös fény (780–950 nm)?
A közeli infravörös tartomány (NIR) éppen az emberi szem érzékelési határán túl helyezkedik el. Ugyanezen áttekintés szerint a mélyebben fekvő szövetek vizsgálatához általában a 780 és 950 nm közötti hullámhosszokat választják, mivel az optikai ablakon belüli hosszabb hullámhosszok a bőrön, a zsírrétegen és az izmon keresztül nagyobb távolságot tesznek meg, mielőtt elnyelődnének.
Érdekes módon a tanulmány megjegyzi, hogy a 700 és 770 nm közötti hullámhosszok – a vörös és a NIR sávok közötti rés – esetében egyáltalán nem tekintik jelentős biológiai hatásúnak. Ez egy hasznos részlet: nem érvényesül egyszerűen az a lineáris összefüggés, hogy „minél hosszabb a hullámhossz, annál nagyobb a behatolási képesség”. A két hasznos sáv között van egy hatékonyságcsökkenés, ami részben magyarázza, hogy a panelek kimenete miért inkább a vörös és a NIR tartomány köré koncentrálódik, ahelyett, hogy egyenletesen oszlana el a spektrumon.
Sejtszinten a tanulmány a citokróm c-oxidázt – a mitokondriális légzési lánc egyik enzimjét – jelöli meg az e hatásokért valószínűleg elsődlegesen felelős fényelnyelő molekulaként (kromoforként), mivel abszorpciós spektruma szorosan követi a biológiailag aktívnak bizonyult hullámhosszokat. Az áttekintésben idézett egyik tanulmány négy konkrét csúcsot azonosított a hatásspektrumon belül: nagyjából 613–624 nm, 668–684 nm, 751–772 nm és 813–846 nm – ezért a vörös és a közeli infravörös (NIR) eszközök diódáit inkább ezekre a konkrét tartományokra koncentrálják, ahelyett, hogy véletlenszerűen választanák ki a hullámhosszokat.
Mindkettőre szükséged van?
A szakirodalomban szereplő leírások alapján igen – egy olyan panel, amely csak egy hullámhossz-tartományt kínál, arra korlátozza a felhasználót, hogy vagy a felszíni, vagy a mélyebb rétegeket vizsgálja, de nem mindkettőt egyszerre. Egyes készülékek még tovább mennek, és kombinálják a vörös hullámhosszt a NIR hullámhosszal, azon az alapon, hogy a kettő párosítása szinergikus hatást eredményezhet, és lehetővé teszi, hogy egyetlen készüléket szélesebb körű alkalmazásokhoz lehessen használni. Ez összhangban van azzal, hogy miért vált a „vörös + NIR együtt” az általános célú panelek alapkombinációjává, ahelyett, hogy bármelyik hullámhosszt külön-külön használnák.
Mi a helyzet az adaggal és az egyéb paraméterekkel?
A hullámhossz csupán a kirakós egyik darabja — és érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány ezt a paramétert a területen a legnagyobb konszenzus tárgyának tekinti, szemben a dózissal, az impulzusokkal és a koherenciával, amelyek tekintetében továbbra is jóval nagyobb a vitatottság. A dózis tekintetében a felületi alkalmazásra szánt vörös hullámhosszúságú sugárzás általában 1–10 J/cm² tartományban történik (a leggyakrabban 4 J/cm²-t említenek), míg a mélyebb szövetekre irányuló NIR hullámhosszúságú sugárzás általában magasabb, 10–50 J/cm² tartományban mozog. A kezelést általában naponta vagy minden második napon ismételik körülbelül két héten át.
Érdemes kiemelni azt is, amit a tanulmány „kétfázisú dózis-válasz” néven emleget: a több fény nem feltétlenül jelent jobb eredményt. A hatékonyság a dózissal együtt növekszik egy optimális pontig, de a túl magasra emelt dózisok csökkent – vagy akár negatív – eredményt is okozhatnak. Ez is az egyik oka annak, hogy a gyártók konkrét besugárzási intenzitásra és kezelési időre vonatkozó irányelveket tesznek közzé, ahelyett, hogy a dózist nyitott kérdésként hagynák.
Gyakran feltett kérdések
A 660 nm-es/vörös vagy a 850 nm-es/NIR „jobb”?
Egyik sem – különböző mélységekre alkalmasak. A vörös fény a felszíni szövetekhez, a NIR pedig a mélyebb izom- és ízületi szövetekhez. A mögöttes mechanizmusokat elemző tanulmányok következetesen egymást kiegészítő, nem pedig egymással versengő jelenségekként kezelik őket.
Látom a közeli infravörös fényt?
Nem — a NIR a látható spektrumon kívül helyezkedik el, ezért a kizárólag NIR-t használó eszközöket gyakran egy halvány látható jelzőfénnyel szerelik fel, hogy a felhasználók ellenőrizhessék, hogy a panel aktív-e.
A hullámhossz-kombináció fontosabb, mint a hullámhosszok száma?
A mechanisztikus szakirodalom alapján igen. A tudományos konszenzus legerősebb pontja az, hogy a vörös (600–700 nm) és a NIR (780–950 nm) sávok azok, amelyekre érdemes elsősorban összpontosítani, míg a kettő közötti 700–770 nm-es tartományban alig figyelhető meg aktivitás. A hullámhosszok hosszú listája kevésbé fontos, mint a szilárd, jól dokumentált teljesítmény azokon a tartományokon belül, amelyekről ténylegesen kimutatták, hogy aktívak.
Forrás: Hamblin, M.R., „Mechanisms of Low Level Light Therapy” (Az alacsony intenzitású fényterápia mechanizmusai), Bőrgyógyászati Tanszék, Harvard Orvostudományi Egyetem / Wellman Fotomedicinális Központ, Massachusetts General Hospital. A hatásspektrum csúcsaira vonatkozó konkrét eredmények hivatkozása: Karu, T.I. és Kolyakov, S.F., „Exact action spectra for cellular responses relevant to phototherapy” (A fototerápiához kapcsolódó sejtválaszok pontos hatásspektrumai), Photomed Laser Surg 23 (2005), az áttekintésben idézett formában.
Jogi nyilatkozat: Ez a cikk általános tájékoztatás céljából összefoglalja a publikált kutatási eredményeket. Nem minősül orvosi tanácsadásnak, és nem írja le egyetlen Dermfix-termék rendeltetését sem.